Ez az a kérdés, amit sose tegyél fel autistának.
Még a neurotipikus gyerekek többsége is nemmel válaszolna, de az autistáknál sokkal bonyolultabb a helyzet. Ez a kérdés akár meltdownt is kiválthat.
Az autik már suli előtt napokkal, hetekkel szoronganak és bár mindent megtesznek, hogy kiverjék a fejükből, így is állandóan szembe jönnek velük az emlékeztetők.
Sokaknak már előtte folyamatosan fáj a fejük, a hasuk, szapora a szíverrésük, úgy érzik nem kapnak levegőt, több lesz a meltdownjuk, mert rettegnek. Mert tudják, hogy hamarosan visszatér az állandó fájdalom, az elvárások, amiknek képtelenek megfelelni, sokszor bele kell nyugodniuk, hogy bántani fogják őket.
Gyerekként sosem értettem azokat a szülőket, akik viccelődtek iskolakezdéskor, hogy most jön számukra az igazi vakáció. Azt hittem, hogy nem szeretik a saját gyereküket, ezért szórakoztatja őket annak a gondolata, hogy órákra bezárják a saját gyereküket egy épületbe, ahol nincs menekvés a fájdalom elől, és bárki bánthatja őket. Mert nekem ezt jelentette az iskola.
Az iskola az autistáknak általában hatalmas stressz és fájdalom forrás.
Tudom, hogy elkerülhetetlen, muszáj iskolába járni, de attól még nem kell megfosztani a gyereket, attól a pár nyugodt pillanattól, ami még a rendelkezésére áll.